Kármán Labor - ELTE TTK - Fizika Intézet

Információk

Kutatás

Érdeklõdõknek
     
© Best Kontakt Kft, 2010

Taylor-oszlop

A forgatás (csakúgy, mint a sztratifikáció) már önmagában is kétdimenzióssá igyekszik tenni az áramlást. Geosztrofikus egyensúlyban a Coriolis-erõ és az azt kompenzáló nyomási erõ a vízszintes síkban alakítják az áramlást, amelynek ilyen módon nem lehet függõleges, azaz a forgástengellyel párhuzamos összetevõje, akármilyen mély közegrõl van is szó. Az egymás alatti vízszintes rétegek azonosan mozognak.

A kísérlet során egy kisméretû, korong alakú testet rögzítettünk a vízzel telt edény fenekére, majd a rendszert, miután sokáig forgattuk, picit lelassítjuk. Áramlás indul meg, amely megkerüli a korongot, de nemcsak az edény alján, hanem a víz teljes magasságában. A korong feletti folyadékoszlop áll a koronghoz (és az edényhez) képest ezt az oszlopot áramolja körbe a környezõ folyadék, ami megfestve jól láthatóvá tehetõ. Ugyanilyen jelenség a természetben, ahogy a tengeri szigetek fölött gyakoratilag áll a levegõ.


A forgatott, vízzel telt edény fenekére helyezett kis korong felett levõ folyadékoszlop a koronghoz képest áll, mintha hozzáragadt volna. Ha a korong rögzítve van, az áramlások ezt a folyadékoszlopot is megkerülik, mintha a korong folytatása lenne. Ha a korongot az edény aljához képest mozgatjuk, a folyadékoszlop is vele mozog.