Kármán Labor - ELTE TTK - Fizika Intézet

Információk

Kutatás

Érdeklõdõknek
     
© Best Kontakt Kft, 2010

A Kármán Környezeti Áramlások Laboratórium célja

A Laboratórium célja, hogy viszonylag olcsó, egyszerû, de ugyanakkor látványos, bevilágító erejû kísérletekkel segítsen közvetlenül képet alkotni a környezetünkben lezajló hidrodinamikai folyamatokról.

Ezek kapcsán a hallgatók olyan jelenségek laboratóriumi változatával ismerkedhetnek meg, mint a hullámtörés, szökôár, ciklonok és tengeráramlatok kialakulása, frontok képzôdése, füst terjedése, homokdûnék kialakulása, valamint a légköri és óceáni (kétdimenziós) turbulencia. Ezeket gyûjtônéven környezeti áramlásoknak nevezzük, és leírásukat az ún. geofizikai folyadékdinamika adja.

A környezeti áramlások dinamikájában különleges hangsúlyt kap a közeg folyamatosan változó sûrûségébôl adódó rétegzettsége és a Föld forgása. Az áramlások hasonlósági törvényén alapuló részletes elemzés azt mutatja, hogy a természetben lezajló folyamatok forgókádak és függôleges sûrûség-gradiensû sós víz segítségével laboratóriumban is hûen modellezhetôk.

A környezeti áramlások fizikája mint oktatási téma és a Kármán Laboratóriumban megvalósított oktatási forma egyaránt újdonság mind Egyetemünkön, mind országosan, sôt - tudomásunk szerint - az egész középkelet-európai régióban is. Nyugat-Európában és Amerikában már több éve léteznek ilyen laboratóriumok. Az általunk ismert legátfogóbb hasonló témájú egység a Cambridge-i Egyetem Alkalmazott Matematikai és Elméleti Fizikai Intézetének Geofizikai Folyadékdinamikai Laboratóriuma.



Ki volt Kármán Tódor?

KÁRMÁN TÓDOR (1881 - 1963)

Elemi iskoláit magánúton végezte, majd az édesapja, Kármán Mór által alapított egyetemi gyakorló gimnáziumban érettségizett. Gépészmérnöki diplomáját a budapesti Mûegyetemen szerezte. Katonai szolgálatának letöltése után egy ideig tanársegéd volt Bánki Donát mellett a Mûegyetemen, és mérnöki állást vállalt a Ganz Rt-nél. Németországba került ösztöndíjasként, majd 1912-tõl rövid ideig Selmecbányán tevékenykedett, de itt nem tudta tehetségét kibontakoztatni. Még ez évben elfogadta az aacheni egyetem meghívását professzori állásra.

Az I. világháború alatt katonai szolgálatot teljesített. Egy év után a ruharaktárból, ahol addig dolgozott, áthelyezték Bécs mellé, az Aerodinamikai Laboratóriumba, ahol tehetségének és képzettségének megfelelõen kísérletezhetett. Itt fejlesztette ki munkatársaival együtt a világ elsõ forgószárnyas katonai repülõeszközét, a PKZ-típusú helikoptert.

A háború befejezõdése után hazatért, majd 1919-ben emigrált, újra az aacheni egyetem professzoraként tanított, de az USA-ban is dolgozott egyetemi oktatóként. 1933-ban végleg az USA-ban telepedett le, ahol a Guggenheim-laboratóriumban bekapcsolódott a rakétakutatásba. Több nagy rakéta, és az elsõ ballisztikus rakéta létrehozásában volt nagy szerepe. Munkássága elismeréseként a Holdon és a Marson krátert neveztek el róla.